Bőcs Község Honlapja

A község területén az első emberi megtelepedés nyomai a középső neolitikum időszakából figyelhetők meg. Emellett Belsőbőcs határában, Nagyhalmon bronzkori települést, a Sárgaföldesparton pedig elpusztult, avar kori temetőt lokalizáltak a régészek. A község neve Belch személynévből keletkezett magyar névadással, mely név a bölcs jelentésű közszavunkból eredeztethető, Bőcs nevének első alakja Bulch formában maradt fenn a forrásokban.
A mai település Belsőbőcs részének első említése az oklevelekben 1263-ból, míg Külsőbőcsé 1416-ból származik. A középkortól egészen a 20. század közepéig a Hernád két partján álló települések teljesen függetlenek voltak egymástól. Összetartozásukat jelzi azonban, hogy mindkettő neve Bőcs volt, melyekhez a hely sajátosságát kifejező névrészt ragasztottak. A középkorban a kis/nagy előtagok, egy 16. századi török adóösszeírásban az alsó/felső játszották ezt a szerepet, s szintén a 16. századi forrásban jelent meg először a ma is használatos külső/belső jelző. A rendelkezésünkre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a Hernád jobb parti település alakult ki először, mely a Bölcs nevet viselte, és még az Árpád korban Bölcs határából vált ki a Hernád déli részén kialakuló Kisbölcs.
Bőcs első ismert birtokosai a 13. század folyamán Marcell fiai voltak. 1263-ban azonban már az egész falu Miskolci Panyit birtokába került. A 13. század végén a Miskolci család egy másik ágának, György fiának, Balázsnak és az ő fiának, Dénesnek a tulajdonát képezte Bőcs. A település középkori nevét viselő Bölcsi Dénes leszármazottai már Czudar néven szerepelnek a forrásokban. A nagy létszámú család több mint száz évig, a család kihalásáig időre Bőcsön volt a székhelye. A Czudar család több mint száz évig, a család kihalásáig (1470-ig) tartotta birtokában a települést.
Kisbölcs és Nagybölcs az ónodi uradalom részeként a 15. század közepén és a 16. század legelején többször is gazdát cserélt. Az 1540 évektől több török portyáról tudósítanak minket a források a térségből is, melyektől a lakosság jelentősen megfogyatkozott. Az 1570-ben a törökök által szervezett hatvani szandzsák adóösszeírásában Alsó- és Felsőbőcs mint alig lakott, elpusztult falvak szerepelnek. A 17. század folyamán került Belső- és Külsöbőcs az ónodi uradalom részeként a Rákóczi családhoz.
Bőcs a 17. századi történetének egyik meghatározóbb eleme a hadúk letelepítése volt. A községbe először 1608-ban költöztek lovas hajdúk. Majd 1655-baen II. Rákóczi György a török pusztítása miatt megcsappant lakosságú településre 30 lovas hajdút telepített be.
A 17. század legvégén, 1697-ben a Habsburg-zsoldosok ellenében felkelés robbant ki a Hegyalján. A felkelők a Habsburg-sereggel 1697-ben kétszer is megütköztek Bőcs határában, mindkétszer a császári sereg került ki győztesen a csatából. A Rákóczi-szabadságharc bukása után Külső- és Belsőbőcs két birtokoshoz, az Aspremont és az Almásy családhoz került.
Külső- és Belsőbőcs 19. századi történetére vonatkozóan a Gyüker család krónikájában rendkívül jó adatokat találunk. Az 1858-ban elkezdett Tisza-szabályozás, valamint a falu határán is keresztülmenő vasút töltésének építése biztos keresetet jelentett az itt élőknek. Az 1882-től közös körjegyzőségbe tartozó Belső- és Külsőbőcs 1926-ban vált külön, és önálló nagyközségekké alakultak.
Külső- és Belsőbőcsöt 1950-ben egyesítették Bőcs néven. A lakosság többsége a 20. század közepéig egyéni gazdálkodásból élt, a II. világháború után azonban legtöbben az 1960-ra több téeszből megalakult Haladás Mgtsz-ben, vagy az 1969-ben létrejött Borsodi Sörgyárban, vagy pedig a környék gyáraiban találtak megélhetést. A Kádár-rendszer 1960-as, 1970-es éveink életszínvonal-emelkedése Bőcsön is éreztette hatását. Az 1980-as évek legvégén lezajló rendszerváltozás eredményeként a községben is megtartották az első szabad helyhatósági választást.
Hagyományai vannak a sporttevékenység támogatásának, a kézilabda- és a futball-szakosztály működik. A munkanélküliek aránya nagymértékben megnőtt, a 2010-es évben a falu lakosságából több mint 200-an munkanélküliek. A munkanélküliek a döntő többsége képesítés és szakma nélküliek, nagyrészük a 8 általánost se végezte el.
2009 végén 143 gazdálkodó szervezetek tevékenykedett a községben, közülük 2 szövetkezet, 4 egyesület, alapítvány, 73 egyéni vállalkozó, 24 BT, 36 KFT, 4 RT. Ebből 41 a kereskedelemben, 71 szolgáltatásban, 5 vendéglátásban, 7 mezőgazdaságban, 7 iparban, 12 szállításban .